Keresés 1, 2

1.

Ezzel kezdődik. Egyszer csak kiváncsiak leszünk… és talán nem értjük, miért. Arra leszünk figyelmesek, hogy a napilapok hátulján a horoszkópot keressük, hogy hosszan elidézünk a minden ősszel megjelenő jóga plakát előtt… hogy érdekel, mik is azok a csakrák… és akkor ránk talál egy könyv.
Valmikor a 90-es évek elején a „Gyógyitó kezek” cimű reiki könyv egy csodának tünt. Már nem is emlékszem, mi is volt benne, de arra igen, hogy nagy volt. Mert már tizenévesként éreztem, hogy van valami a megfogható fizikai dolgokon kívül, és hogy erre az egyház nem ad számomra elfogadható magyarázatot.
Talán még ez előtt volt, hogy hogy-hogy nem, a bentlakásban, ahol épp laktam, elharapózott a szellemidézés. Nekem ugyan nem nagyon tetszett a dolog, de hát új volt, érdekes volt, meglepő volt. Talán 2-szer ha részt vettem, a kis kupak ott ugrált az asztalon, válaszolgatott a kérdésekre… én gyanakodtam, hogy valaki hülyül… talán ez volt a mentségem, talán más.
Egy csoportnak nagyon az agyára ment, minden este csak ez volt, mintha kábitószer lenne, egyszerűen csak függők lettek… Se tanulás, se házi, se bulik, se házibulik, se sörözések, csak ez a hülyeség…egyszer csak megjelent egy ijesztő fiatal úr, nem, nem szellem volt, hanem rendesen bejött az iskolakapun és előadást tartott, hogy ez miért is nagggyon-nagggyon helytelen…
Na jó.
Sajnos nem emlékszem már, hogy miféle ijesztő dolgokat hordott össze, de a végére beköpte, hogy metafizika előadások vannak valahol, valamikor…
Na, ez kezd olyanná válni, mintha az emlékirataimat irnám, de nem annak terveztem. Mielőtt lehülyéznél, elmondanám, hogy csak arra biztatlak járj nyitott szemmel a világban és fogadd el az ajándékokat, amit kapsz.
Hát én becsületesen jártam az előadásokra, habár furcsa volt Lilithről tanulni, ha még a Mars se tiszta, aszcendensről, amikor azt sem tudtam, hogy a Nap forog a Föld körül vagy forditva, de mindenképpen jó volt látni egy tanító figurát.

2.

Nyári akáció legmelegebb délutánján kint ücsörögtem az udvaron és épp elfoglaltam magam valami hiper-szuper fontos valamivel, amikor bejön egy fiatal úr és apámat reiki beavatásra hivja. Hoppá, hogy mikkel nem kezdett foglalkozni az öregem. Persze hamar kiderült, hogy a két házzal odébb lakó haveromat kereste… annyira azért jó volt az eset, hogy amíg útbaigazítottam, kiváncsian érdeklődtem is.
Kiderült, hogy nem is ő, hanem egy barátja, nem is reiki, hanem prána nádi, nem is itt, hanem Nagyváradon,… de adott két levélcímet. Micsoda idők! Nem volt internet, nem volt maroktelefon csak a nagyon megbecsült román postában bízhattam.
Pár hónap elteltével már elsőéves egyetemistaként utaztam Bukarestből Nagyváradra és haza már mint első szintű Prána Nádis érkeztem. HURRÁÁÁ!!!!!
…
Pár hónappal később iskolából hazafele belebotlok egy csi kung bemutató plakátjába. (Na nem szó szerint, hisz ha jól emlékszem valaféle póznán volt…) Épp egyetemista voltam, így hát rengeteg szabadidőm volt, ott ücsörögtem hát a következő szombat reggelen ahol kellett, a kézilabdaterem bejáratánál.
Bent alacsony padocskák szép sorban. A bemutató szép, érdekes, yara-yara… a végén kérdem a mellettem üllő idegen 40-es embertől, hogy tetszett-e neki. Ő udvariasan válaszol, hogy igen, tetszett, de sajnos most nem fog neki, mert ezelőtt két héttel beavatták reiki 1-be, és a jövő hétvégén reiki 2-tős lesz… erre kérdem, hol és mennyi…
Következő szombat reggel elmentem. Most nevetek magamon, milyen tudatlan kis gyerek voltam… mert hát az meg persze Radiance Tehnique volt és persze amikor én mondtam, hogy Prána Nádi, csak csóválták a fejüket. És persze leves nélkül nem adnak sütit… na, de valami mély szomorusággal fogadhattam a rossz hírt, mert a mester néni - egy csodálatos néni - megsajnált vagy valamit látott bennem és egy sötét sarokban gyorsan beavatott az első fokozatba, és majd a csoporttal megkaptam a második fokozatot is.
HURRÁÁÁ!!!!!

(folyt. köv.)